Legutóbb a Planet Sushi újonnan nyílt újbudai éttermében jártunk, ami több szempontból már most is zászlóshajónak számít a Planet Sushi éttermek között, és így ráírta magát a budai gasztrótérképre! Az új hely az Allee bevásárlóközpont földszintjén található, utcafronti bejárattal, és terasszal! Már kívülről is jól észre lehet venni az egyedi de Ázsia design elemeket! A Planet Sushi belső berendezése teljesen az új trendekhez igazodik, letisztult egyedi stílusa van, a sok fa elem nagyon meleg érzést kölcsönöz az étteremnek! Két szinten helyezkedik el, így megoldást kínálva esetlegesen rendezvényekhez az elszeparáltsághoz. Az emeleten található egy lounge jellegű terasz, ami igen tökéletes a koktélok és jó,kis beszélgetések lebonyolításához. De most a belső után térjünk át az ételek világába, az étlap szintén a letisztultságot követi, szerintünk mindenki megtalálja benne a kedvencét, és ez komoly! Ugyanis van minden mint a jó boltban ahogy szoktuk mondani, mit is takar ez ?

A kedvelt sushi tekercsek, nigirik és sahimik mellett rámen levesekkel, tészta és grill ételek is megtalálhatók az étlapon. A hagyományos hoso maki tekercsek mellett több oldalon helyet kaptak a modern, nyugati stílusú makik: Unagi Onigara maki: Füstölt angolna, krémsajt és pácolt jégretek tökéletes kombinációja. Szezámmaggal és unagi szósszal díszítve. Spicy Maguro Maki: Fűszeres maki tekercsek ropogós tigrisrákkal, avokádóval és krémsajttal, vörös tonhalba forgatva, chilis pirított szezámmaggal megszórva, friss korianderrel díszítve. Unagi Ovase: Különleges maki füstölt angolnával, uborkával, lazackrémmel, szezámmaggal és lazackaviárral. Ungai szósszal tálalják.

Az étterem egyik jellegzetessége a sült "hotto" maki fogások. Ezek is hagyományosan készülő maki tekercsek, ám a tekercseket tempurában, vagy panko morzsában sütik ki a folyamat végén, így egy kellemes roppanóságot kölcsönözve a sushi tekercseknek.
Jelenleg 6 különböző hotto maki közül lehet válogatni az étlapról telis tele finomságokkal. De vegyük sorra, hogy mi milyen ételekkel is találkoztunk személyesen a rendezvény keretében!

Amivel kezdtünk, egy igazi frissítő prosecco volt, ami után jólesett a Dim-sum vegyes ízelítő amiből most öt félét kóstolhattunk! Én személy szerint mind végigettem, és szerintem ha tíz pontot lehet érte adni akkor most meg is kapta. Majd ezt követte egy Tonkatsu Ramen, aminek igazán különleges íze volt, de rámen kérdésben én egy kicsit elfogult vagyok, ugyanis ez az egyik kedvencem!

Természetesen itt is ehetünk jó nagy adaggal is. Utána jött egy óriási tál maki válogatás, de nem fogtak ki rajtam, ugyanis ebből is mindent kipróbáltam, és jól tettem, mert mindegyik nagyon finom volt és ízletes és friss,amit itt külön ki kell hangsúlyozzak mert, náluk mindent frissen készítenek, szóval ezzel számolnotok kell!

Végül pedig kétféle tésztát kóstolhattunk meg, az egyik a Mee Goreng és egy Pad Thai klasszikus kivitelben, mit mondhatnék, mivel tészta párti vagyok, nekem ezek a csemegék az öröm forrásai, ugyanis tökéletesen voltak elkészítve és szervírozva! Végül pedig a korona volt a kétféle desszert az egyik egy fantázia névre hallgató Domino volt, friss gyümölcsös csokoládétekercs, mandulával borítva, krémes szósszal tálalva és a másik pedig, White Orchid: Édes rizstekercs tejszínnel, friss gyümölcsökkel és kókuszpehellyel. Mindent összefoglalva, egy nagyon kellemes helyet hoztak létre, legyen az egy családi ebéd vagy vacsora vagy éppen céges buli, vagy rendezvény, jó helyszín mindnek. Maga hely az ételekkel azoknak abszolút ajánlott akik szeretik az Ázsia ízeket vagy fogékonyak, az efféle konyhára! De az egész margójára írva, ha valakinek segítség kell esetleg az ételek közötti tájékozódáshoz, az bátran kérdezze a személyzetet, mert készséggel segítenek, ezt tapasztaltam!
A környéken lakóknak pedig ajánlom figyelmükbe,mert már házhozszállítva is végigehetik kedvenceiket! Mindezt megtehetik 11.00-22.45 között!

Cím:1117. Budapest Október 23. Utca 8-10. Alle bevásárlóközpont 

Fotók: Sashalmi László

Az ázsiai tematikájú éttermek virágkorát éljük, sok fúziós jellegű konyha követi ezt a vonalat. Egy időben, és még talán a mai napig is a pho leves vitte a pálmát, viszont testvére, a ramen kevesebb publicitást kapott. Ezért muszáj volt ellátogatnunk a Ramenka-ba! 
Furcsa mód egy kínai srác indította 2014-ben, aki szerelmes lett az alapvetően japán ramen tésztalevesbe. Persze itt is vannak átfedések, hiszen Kínában is népszerű ez a leves. Mostanra viszont egy elég jó kis csavar került a tulajdonosi háttérbe: a pillanatnyi tulajdonosok,

Márton Szandi és családja valójában a hely törzsvendégei voltak. Igaz, a hely a barátjuké volt, de annak rendje és módja szerint rendszeresen látogatták az éttermet, kedvenc eledelüknek, a ramen-nek áldozni idejüket és gyomrukat. Végül átvették az éttermet: a szenvedély és az alapkoncepció megmaradt - és ezt szerintünk is jól tették. 

Kicsit álljunk meg, és rakjuk rendbe: mi a különbség a pho és a ramen között? Leginkább az alaplében van eltérés, illetve a tésztában, amit kínai típusú búzalisztből állítanak elő. Maga az a megoldás például, hogy a zöldséget nem főzi az ember, hanem süti, teljesen más ízvilágot okoz. A pho leves egy natúrabb ízvilág; és tulajdonképpen a ramen-be azt lehet tenni, amit épp kívánunk. 

A Ramenka-ban a tradíciókkal egybecsengő egyszerűség, ami zseniális. Kicsit japánban érezhetjük magunkat: a bútorzat fa elemei, a hosszú asztal, ahova egymás mellé ülhetünk - akár a barátainkkal, akár idegenekkel - és együtt szürcsölhetünk. És ez a lényeg! Semmi csicsa, semmi tolakodó dísz, talán már túl egyszerű is. Persze, ízlések és pofonok - viszont az étterem egyértelműen azt tükrözi, hogy itt valami mást kaphatunk, valami igazit. Talán ők az egyetlen olyan hely a városban, ahol teljes mértékig minden a ramen-ről és annak körítéséről szól. 

Persze az egész körítés nem lenne jó, ha az étel vacak lenne,… De nem! Mert isteni finom! Mi az alap ramen-nel barátkoztunk, ami sertéscsászárból készül – finom, omlós, intenzív harmóniában volt részünk. Náluk nagyon fontos az elkészítésénél, hogy minden alapanyag külön készül, és csak a végén teszik egybe a levessel: ennek köszönhető az a változatos kínálat és variálhatóság, ami jellemzi őket. Hozzá még eszegettünk, egy kis gyoza-t (kínai töltött tészta).

Ez tulajdonképpen egy tészta tasak, amit jól megtömnek hússal, vagy zöldséggel, ami kifejezetten jól ment a levesünkhöz. Találkoztunk még japán retekkel és salátával. Aztán megleptek minket egy kis kimchi-vel (koreai csípős káposzta), aminek szintén rengeteg fajtája ismert - azoknak ajánljuk, akik odavannak, ha kicsit kicsíphetik magukat. 
Az étkészletek szépek, evőpálcika minden mennyiségben, és a tenyérnyi méretű leveseskanál minket is óriási szürcsölésre buzdított. 

Az ételválasztékuk mellett megízlelhetünk japán söröket is. Az édességválasztékukat újra fogják álmodni, hiszen a japánok desszertben nem túl erősek - de biztosan remek édes gőzgombócokkal fognak előrukkolni. 
Azon kívül, hogy mi is jól éreztük magunkat és igazán japános ramen-es hangulatba kerültünk, észre kellet vennünk, hogy a vendégkör 40-50%-a külföldi volt, pláne hogy ázsiai.

Szerintünk ennél jobb reklám nem kell egy autentikus étteremnek, hogy hozzájuk járnak azok, akik hazai ízekre vágynak. Mi nem vagyunk ramen-ősek de próbáljátok ki őket!

AirChef

Cím: 1075. Budapest Kazinczy u. 9. 

Fotók: Puskás Nóri és Czabán Máté 

Sass Dani irodában dolgozik évek óta marketingesként; egy idő után azt vette észre magán, hogy kissé meghízott és saját bevallása szerint elkényelmesedett, amit megelégelt. Ez indította el azon az úton, melynek eredménye hogy a Könyhafőnökök gastroreality harmadik szériájának a döntőjéig menetelt?
– Ekkor döntöttem úgy, hogy eddig, és ne tovább! Ezért megváltoztattam két dolgot az életemben. Az egyik az volt, hogy elkezdtem mozogni: innen jött a futás. Úgy gondoltam, ez az a sport, amire a legkevesebb nettó ráfordítandó időt kell szánnom. Eleinte csak a fogyás volt a cél, aztán egyre inkább érdekelni kezdett, és jöttek a távok. Végül az életem egyik alapvető része lett, és így novemberben sikerült lefutnom az atheni klasszikus marathont, ami egy komoly siker az életemben. Az emberiség azon 1%-ba tartozom, akik valaha teljesítették ezt a távot.
– Gondolom, a főzés ezzel párhuzamosan kezdett érdekelni, ugyancsak a fogyás miatt.
– Igen. Ezzel együtt kizártam az életemből a szerintem szükségtelen dolgokat: krumplit, rizst, kenyeret, stb. Oké – gondoltam magamban -, de mit egyek helyette? Ez vezetett oda, hogy elkezdtem saját magam elkészíteni az ételeket. Be is szippantott ez a dolog, mert úgy használtam a főzést, mint egy stresszmentesítő tevékenységet. A nap végén órákat főzőcskéztem, és ez engem teljesen kikapcsolt, miközben gyönyörködtetett, hogy alkothatok.

– Ez volt az a pont, amikor is rájöttél, hogy a gasztronómia érdekel téged?

– Tulajdonképpen igen. Rájöttem, a főzés viszonylag egyszerű dolog. Mindenki tud, nyílván más-más minőségben; de az nem állítható, hogy valaki nem tud főzni, csak a szintek mások. És ez már régebben is bennem volt, csak nem figyeltem oda rá. Hajdúszoboszlón nevelkedtem, hárman vagyunk fiútestvérek. Anyukám minden nap főzött ránk, én pedig önkéntelenül is beleszivárogtam a konyhai világba; ha nem is céltudatosan figyeltem, mi is történik igazából, mégis már tízévesen piskótát készítettem. Szóval ez nekem teljesen természetes volt.

– Ez azt jelenti, hogy a családnak is köszönheted a mostani pályádat?
– Természetesen. Az ételkészítés folyamata, egészen az alapanyagok beszerzésétől, a főzésen át, a családi körben elfogyasztott ebédben csúcsosodott ki.
– Ezek szerint a családi tradíciók és a fogyás lökdösött erre a területre. De mit tanultál eredetileg?
– Az Eszterházy Károly Egyetemen film és videó szakirányon végeztem. Nagyon érdekelt a műsorgyártás, és minden, ami ezzel kapcsolatos. 2015-ben jött A Konyhafőnök című műsor – mondtam is magamban, ebben minden benne van: a film és a főzés is.

Mivel ki akartam próbálni magam a komfortzónámon kívül is, nem sokat vacilláltam, jelentkeztem. Persze pontosan tudtam azt, hogy ha ezt meglépem, másfél millió ember fogja látni, amit csinálok. Így vagy nagyon leégetem magam, vagy valamilyen úton el tudok indulni. Tanult szakácsokkal kellett versenyezni, akik az én szintemhez képes jóval többet tudtak. Viszont kíváncsi voltam arra – távol a saját környezetemtől, stresszhelyzetben, az utcáról belépve -, hogy mi lesz ebből. Nem is volt egyszerű, mert nem volt meg az a tudásom, alapanyag ismeretem, ami a többieknek – nagyon sok mindennel ott találkoztam először; sok mindenről nem tudtam, hogyan kell elkészíteni. Viszont ami hátrány volt, piszkosul nagy előny is lett: nem kellett senkinek megfelelnem, beidegződésektől mentesen, csak a kreativitásra és a szabad szárnyalásra alapoztam. És ez volt az, ami elvitt akkor a második helyig. Majdnem megnyertem egy olyan műsort, ahol szakácsok és gasztronómiában intenzíven érintett emberek vettek részt.

 – Milyen érzés volt?
– Elmondhatatlan jó! Az utcáról beesve egy ilyen műsorba, és elérve a második helyet? Szerinted? Aztán már csak arra törekedtem, hogy a hirtelen jött ismertséget egyrészt feldolgozzam, másrészt felüljek arra a hullámra, amit ez elindított körülöttem. Érdekes megélni, hogy egyik nap még azt sem tudják ki vagy, másnap meg megismernek az utcán, figyelnek téged, veled akarnak fényképezkedni.
Úgy voltam vele, hogy ha már ez megtörtént, maradjak is jelen valahogy a gasztro palettán, az utca emberét képviselve. Még a műsor közben létrehoztam a Sass Dani Facebook oldalamat, tudatosan a teljes nevemet használtam, hiszen A Konyhafőnökben is a teljes nevemet írták ki, tehát erre is kerestek rá az emberek. Képzeljétek el, amikor naponta 200 jelölés érkezett: azt hittem beleőrülök, hogy rengeteg ismeretlen akart ismerősnek. Ezért is volt kiemelten fontos az oldal létrehozása. Az emberek kapcsolatba akartak kerülni velem, én lehetőséget biztosítottam számukra. Ezt viszonylag tudatosan csináltam, de úgy voltam vele – lesz, ami lesz -, ha vége a műsornak, majd meglátom, mit kezdek ezzel a felülettel. A műsor alatti utolsó posztomban gratuláltam a nyertesnek, Áginak, és azt több mint 5000 ember lájkolta. Ez akkorát dobott az oldalon, hogy lett kapásból 7500 követőm. Mondtam is: ennyi ember már egy kisebb falu, ezzel kezdeni kellene valamit.

– Ekkor kezdtél el komolyabban tartalmat gyártani?
– Igen. Nagyon fontosnak tartottam, hogy ha már tényleg ennyi embert érdekel, hogy mi van velem, akkor itt az idő, hogy minőségi tartalmat éllítsak elő. Azt hiszem ez valamelyest sikerült is, főleg azzal a 87 gasztro videóval, amit az Együtt Egy Asztanál blogra hoztunk létre, ami persze a Facebook oldalamon is megjelent. Büszke vagyok ezekre a videókra, mert A-tól Z-ig én vagyok benne. Minden recept a sajátom, én választottam meg az aktuális témát, én határoztam meg az adott részek tartalmát. Ezen a felületen ugyan nem lesz több olyan video, amiben engem is láthtanak majd a nézők, de a felület továbbra is alkalmas lesz arra, hogy inspirálja a főzés iránt érdeklődőket.
Jelenleg elmondhatom, szabadon szárnyalok tovább, ez a része befejeződött a kis történetemnek. Nagyon szerettem, de új kihívásokra vágyom. Továbbra is az a cél, hogy videós tartalmakat készítsek, természetesen gasztro témában. Mindezek mellett folyamatosan vannak felkéréseim, műsort vezetek, fesztiválokon veszek részt, főzőshowkat tartok. Néhány étteremnek is segítek a koncepció kialakításában, így tényleg nem unatkozom!

 Abban a szerencsés helyzetben voltam mindig, hogy nem ragaszkodtam a szerepléshez foggal-körömmel soha. Nem erre tettem fel az életemet, ami miatt szerintem tényleg hiteles tudok maradni. Az a srác vagyok, aki rajong a gasztonómiáért, amit megmutatott 1,5 millió embernek a TV-ben, és teszi ezt továbbra is online felületeken. Semmi több!
– Nem hívtak étterembe dolgozni?
– De igen. De számomra ez a szerep (chef) addig érdekes, míg szeretetből, a saját szórakoztatásomra csinálhatom, nekem ez nem való napi munkának. A másik, hogy nem lennék hiteles ebben a szerepben. Ez csak úgy működhet, ahogy eddig is: a különböző fogásokat saját tapasztalataim, ízlésem szerint készítem el, mindenféle előképzettség nélkül. Lehet ez jó, lehet ez rossz, de nem akarom senkivel elhitetni, hogy majd én megmutatom, hogy mi a jó, megetetem a népet. Az nem én lennék. Én nem szakács vagyok.

A videó blogolás az én világom, és talán ebben vagyok jó. Szeretem, ha főzés közben storyzhatok, megmutathatom, hogy én miként nyúlok az alapanyagokhoz és érdekes emberekkel találkozhatok. Róluk olyan dolgot mutathatok meg, ami nem is igazán az étellel vagy a főzéssel kapcsolatos, hanem egyszerűen érdekes. Főzhettem már együtt Majkával, Czutor Zolival, Farkasházi Rékával vagy éppen Sárközi Ákossal is.

Nagyon sok helyen, nagyon sok emberrel főztem már, de én abban vagyok hiteles, amiben eddig is. Az utca embere vagyok és főzök! Ennyi, se több, se kevesebb. A videós blogolás az én világom, és a célom, hogy ezt csináljam továbbra is. Ennek hoztam létre egy új felületet a sassdani.hu-t, ahol tényleg minden megtalálható rólam amiérdekes lehet, a sportolástól egészen a legújabb receptjeimig.

AirChef