A semmiből a szakma csúcsára - egy igaz és becsülendő történet! Felhősi Attila fiatal kora ellenére a Kempinski Hotel vezető bártendere. Kiderítettük, hogy miként érte ezt el és milyen út vezetett idáig. Pályája és elhivatottsága példa lehet a mai fiatalok számára, akik eme szakma iránt érdeklődnek.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a vendéglátással?
- Nem születtem túl jó családi körülmények közé, ezért 15 éves koromban abba kellett hagynom az iskolát és elmentem dolgozni. Dolgoztam gumigyárban, szórólaposként, mindet bevállaltam. A Dunára jártam horgászni, hogy legyen mit enni. Gyorsan rájöttem, hogy ez így nem mehet sokáig. Bátyámnak volt egy étterme - ahova egyébként kaját mentem kunyerálni -, és ott lehetőségem volt besegíteni: így kerültem kapcsolatba a vendéglátással. Akkor már elég nagy szenvedéllyel főztem, és tetszett is. Ekkoriban 18 éves voltam, és már túl voltam a tízedik munkahelyemen. Aztán elmentem egy kereskedelmi céghez táskás ügynöknek, rengeteg emberrel találkoztam - szerintem ott fejlődött ki a beszélőkém olyan szintre, amit most is használok. Akkor jöttem rá, hogyan lehet egy kulcstartót háromszor annyiért eladni, csupán a pszichológia segítségével.

- Innen még messze van a bártender munka. Gondolom, visszavezetett az út az éttermekbe.
- Igen, Siófokon kezdtem ez után pincérkedni. De még mindig 17 évesen nem volt egyszerű bekerülni. Hat szezont húztam le - csak a baj az volt, hogy nyáron volt meló, télen meg szinte semmi. Az lett belőle, hogy a vendéglátásban végigjártam mindent. Voltam feketemosogató, felszolgáló, shu shi séf, pizza szakács, dolgoztam mexikói étteremben, gyros-osként. Mindenkivel megtaláltam a közös hangot, és 21 éves koromban már annyira értettem a gasztronómiához, hogy akár egy séffel is simán elbeszélgettem a szakmáról. Azóta is megmaradt a szenvedély, otthon még mindig frisset főzök. Úgy jött a bartending, hogy az volt az egyetlen olyan tanfolyam, amire 8 általánossal is lehetett jelentkezni, Bíró Tivadarnál végeztem el. Az első pár évben majdnem éhen haltam.
- Ezek szerint ez sem volt egy könnyű időszak a számodra.

- Olyannyira nem, hogy folyamatosan kerestem a báros munkát, de közben el kellett mennem egy raktárba csomagolónak. Akkor jött megint a nyár, és a Bombázó nevű kocsmában dolgoztam, pult mögött. Aztán a Hello Baby bárba végre felvettek, másfél évig dolgoztam ott: én voltam a lóti-futi. De nem adtam fel! Folyamatosan képeztem magam Molnár Balázs barátommal: videókat néztünk, kutattuk a trendeket és a legjobb bártendereket. A téren, egy ping-pong asztalon ülve, hosszú órákat néztük laptopról Simone Caporal-t (a bártenderek Jamie Oliver-je), és rá egy évre Balázs már vele dolgozott. Én pedig arra vagyok büszke, hogy Magyarországra én hoztam őt elsőnek egy vendégszereplésre, a Blue Fox The Bar-ba. Azóta is jó barátság fűz hozzá. Amikor ott állsz az álmoddal a pultban, rájössz: semmi sem lehetetlen, ha elég energiát fordítasz rá.

- Ez tényleg óriási dolog! De hogyan jutottál el a Blue Fox The Bar-ig?
- Na, igen. Szóval, dolgoztam a Hello Baby-ben és később megkaptam a VIP pultot. Bevittem oda a házi készítésű főzeteimet, és észrevettem azt, hogy bármit el lehet adni, ha megfelelő csavart teszel bele. Azzal szórakoztam, hogy a pultban legrégebben porosodó italokat egy hét alatt simán kiárultam. Kitaláltam egy jó koktél nevet és egy italt hozzá, bekevertem, és minőséget adtam elérhető áron. Ez a titkos háromszög a szakmában. Jó legyen az íze, minőségi legyen, és lehessen mennyiséget készíteni. Itthon kevesen értik meg, hogy a minőség és a mennyiség mehet egyszerre. A mai napra ez odáig fejlődött, hogy én lettem az egyik legfiatalabb vezető bártender Magyarországon.

Úgy jött a Blue Fox, hogy nagyon sokáig a Boutiq Bar-ban akartam dolgozni, nagy álmom volt. Elvégeztem náluk a tanfolyamot, és úgy dolgoztam, hogy észre is vegyenek. Ez meg is történt, és sikerült két napra bekerülnöm a Boutiq-ba. De sajnos, vagy nem sajnos: az én természetem nem fért össze az ottani koncepcióval.
Már mindenki kint dolgozott az ismerőseim közül, de én ezt nem akartam. Sok embert megkérdeztem, mit is csinálhatnék: sok mindent mondtak, de egytől óvtak, mégpedig hogy az ötcsillagos bárokat felejtsem el. Na, több sem kellett nekem - ha mindenki ettől óv -, akkor én ezt csinálom. Végig is teszteltem az összes ilyen jellegű bárt. Azt láttam, hogy bőven van mit fejleszteni. Így látogattam el a Blue Fox-ba is, és nem is annyira tetszett az az ital, amit kaptam. Ezt szóvá tettem, így elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy pont keresnek egy olyan embert, aki foglakozna a bartending részével – ezért végül fel is vettek. Az interjún volt egy olyan kérdés, hogy mit szeretnék elérni, én pedig kapásból rávágtam: a top 10 bárba bekerülni fél éven belül - ami sikerült is. Persze ez nem csak az én érdemem, rengeteget dolgoztak a kollegák is ezért. Az én gondolkodásom, hogy nincs titok. Így három év távlatából, 27 évesen azt mondhatom, létrehoztunk egy első koncepcióval rendelkező italmenüt, amire büszke vagyok.

Tóth Zoltán F&B igazgatónak rengeteget köszönhetek - ő volt az első, aki engem felkarolt és mentorált.
- Hogyan tovább?
- Nézzétek, úgy gondolom, nekem fejlődni kell. Természetesen vannak terveim, de mivel minden változik, azok is. Engem nagyon érdekel a vendéglátás-pszichológia, és ki is dolgoztam egy programot, amit terjesztek és előadásokat is tartok. A munka és a pszichológia összefüggéseit kutatom, a vendéglátásra fókuszálva. Ez a munkavállaló-munkaadó emberi megközelítéséről szól: meg szeretném könnyíteni azoknak az embereknek az életét akik már kiégve mennek be dolgozni, és rávilágítani arra, hogy nem mindig a munkáltatóval van baj, hanem néha a munkavállaló gondolkodásával; ugyanakkor hogyan lehet a pszichológia és a munka összefüggéseivel megkönnyíteni azoknak az embereknek az életét, akik bele vannak ragadva az alkalmazotti helyzetbe. Szeretnék maradandót alkotni, a gasztronómián belül valami hasznosat adni a világnak.
- Attila, köszönjük szépen és további sok sikert!

AirChef

Fotok: Blue fox the bar 

Hamisítatlan családi kisvendéglőként a Trattoria Gozsdu igazi kincs a belvárosi árkádok alatt. Mediterrán stilusával teljesen kitûnik a többi étterem közül. A Trattoria a Király utca Kis Itáliájaként kialakításában, étel-és italkínálatában is azt az olasz életérzést képviseli, melyben az otthon melege keveredik a mindennapok kedves hedonizmusával. Mamma receptjei és ételei méltán népszerûek a betérô vendégek számára.

Ha egyszer megkóstoljuk ezeket az ételeket, akkor az íz végigkíséri a napjainkat, és az emléke mélyen beleég az emlékezetünkbe.

Egy vérbeli olasz étteremhez méltó módon a Trattoria-t is a konyhája teszi utánozhatatlanná. A kiváló minőségű olívaolajjal és friss zöldfűszerekkel készített pizzákat és tésztaételeket válogatott olasz borokkal öblíthetjük le. Az sem ritka, hogy szinte folyamatosan olasz beszédet hallunk, ezzel is csak autentikusabbá válik az itt eltöltött idô. Nekem például annyira, hogy a múltkor is zárásig maradtam, és legszivesebben felmentem volna a szobákba, hogy másnap mint egy igazi olasz, a délelőttömet is itt kezdhessem egy igazi olasz kávéval, meg egy hamisítatlan bruschetta-val.

Akár baráti kávézással, családi ebéddel vagy üzleti megbeszéléssel tettük próbára, a Trattoria minden alkalommal jelesre vizsgázott. A kiszolgálás rendkívül barátságos, a kínálat látván pedig még a legszigorúbb, toszkán szakácsmesterek is jóízűen csettintenének. A megújult étlapról különösen ajánljuk a szívet dobogtatóan házias tésztákat, a fajsúlyosabb húsokat és a Budapesten egyedülálló tengeri finomságokat.

A nehezen döntőknek pedig üzennénk, a hetente változó Medici-menüvel egyszerűen lehetetlenség melléfogni. De vigyázni kell, mert függők lehetünk, minden nap szeretnénk majd betérni, és újra élvezni a házias olasz ízeket.

Mr. Foodyny 

Cím: 1075 Budapest, Madách Imre u. 14.

Fotók: Trattoria 

Robinson Étterem – a tradíciók és a történelem köti a Városligethez. Kétségtelen, hogy Budapest kifejezetten mutatós, ha nem a legszebb teraszai közé sorolhatjuk.
1989-óta létezik, és mára már a Robinson Terasz szinte már intézmény lett. A kis szigetre épült étterem olyan egyedi adottságokkal bír, melyek ez alatt a 28 év alatt méltán emelték a csúcsra. Az változó trendekhez való igazodás, és a vendégek igényeinek való megfelelés jellemzi őket, talán ebben rejlik titkuk is.
5 évvel ezelőtt egy újabb szintet kapott a Robinson, mellyel kialakult a felső étteremi rész, ami a nyári szezonban kávézó teraszként funkcionál - tulajdonképpen zseniális megoldás, hiszen így még egy teraszt hoztak létre. Innen, ha ezt lehet fokozni - és ezt sokan nem is tudják -, még elragadóbb látképet kapunk a Ligetről. Varázslatos érzés a csobogás mellett, a szökőkút játékán elábrándozva elfogyasztani ebédünket, vacsoránkat - ezt nem szabad kihagyni!
A kialakított oldalvitorlák által körbezárható, így a kis sziget területén tulajdonképpen egy zárt hely hozható létre, ami egy-egy nyári zápor esetén is képes 50-60 embert befogadni.

Ennek is köszönhetően nyugodt szívvel mehetünk hozzájuk akár borús időben is, sőt, a tó sima felületét megtörő szaporázó esőcseppek látványa egy plusz élménnyel is gazdagítja az összképet. A terasz teljesen a tó fölé benyúló része - egy építészeti bravúrral készült, extra faszerkezet, mely hullámra emlékeztető, csavart DNS-t mintáz - párját ritkítja.
Már magában is turistalátványosság, akár alatta fogyasztjuk az ételünket, akár a tó szemközti partjáról szemléljük - egyediségével nemcsak a Robinson Étterem imázsát emeli, hanem a Liget látképének emlékezetes színfoltja is.
A tulajdonosi háttér által támogatott csapat az idei évre is teljesen egyedit alkotott!

Arra nagyon büszkék, hogy - bár nyáron a terasz óriási húzóerő a lokációnak, és kétségtelen, hogy meghatározza az éttermet - nemcsak nyári étteremként, hanem egész évben közkedvelt, ikonikus helyként tudnak működni. A vendégek túlnyomó többsége külföldiekből áll, és rengeteg a visszajáró, illetve magyar látogató.
Egy kicsit beszéljünk azért az étlapról is, ami egy állandóan változó, és frissülő történet a Robinsonban - szimbiózisban a szezonalitással, az igényekkel, és természetesen az alapanyagok magas minőségével. A Robinson séfje Hadzsala Krisztián - aki a Four Seasons Hotel Kollázs éttermét is megjárta – ízléses, őszinte konyhát visz. A tulajdonos se hitte volna, hogy a Robinson étlapjára feltett burger osztatlan sikert arat. Elmondásuk szerint természetesen ez is egyedi, hiszen mindent maguk készítenek hozzá - a bucitól kezdve a húskeveréken át a szószokig. A húsos ételek nem véletlenül slágertermékek, hiszen olyan beszállítótól származnak, aki megválogatja partnereit.

A toszkán minőségi marha Dario Cecchini-től érkezik, aki már 40 éve foglalkozik húsokkal - Európában csak Berlinbe és Budapestre, a Robinsonba szállítja féltve őrzött húsait. Szinte meseszerű történet alapján kerültek vele kapcsolatba, és őt is megragadta a Robinson bája. Módunkban is állt ráharapni néhány ízletes falatra, és azt mondhatjuk: méltán lehetnek büszkék a Fiorentina beefsteak-re, hiszen több "nyelven beszélt".
Mivel az étterem vendégkörének nagy része külföldi, a magyar tételek elkerülhetetlenek az étlapon. Krisztián viszont azt mesélte, hogy ettől még minden ételük egyedi, úgymond Robinsonosított változatban kerül a vendégek elé. Például vegyünk egy magas minőségi szinten elkészített vadast: a fartő angus marhából van, mely egy Josper kemencében sül meg – így ez már egy teljesen más étel, és mégis ugyanazt az ízhatást, élményt nyújtja, mint régen. Nagyon jól működnek a havi ajánlataik, melyek minden esetben tartalmaznak magyaros múltra visszatekintő ételeket: a külföldiek keresik, a magyar vendégek pedig kötődnek ezekhez az ételekhez.
A Robinson utánozhatatlan hangulatával, egyedi megoldásaival, és kiváló konyhájával tényleg egy jelenség. Budapest éttermeinek egyik kiemelkedő gyöngyszeme, amit csak ajánlani lehet!

Friss hír, idôközben az étterem egy rangos nemzetközi díj tulajdonosa is lett! Gratulálunk! 

AirChef

Cím: 1146 Budapest, Városligeti tó