Ha Budapest látványosságairól beszélünk, egyértelműen eszünkbe jut a vár, a Halászbástya, ha pedig az éttermek vonatkozásában szemlélődünk, nem kérdéses, hogy eszünkbe jut a Speiz étterem. Nem ma kezdte pályafutását, de folyamatos megújulásával és Kovács Árpád konyhafőnök vezetésével kihagyhatatlan színfoltja a gasztroturizmusnak. Ha aposztrofálni kell, egy magyaros jellegű, de francia konyhatechnológián alapuló konyhát vezetnek.

Ez nem véletlen! Árpi anno a Balatonon a BM üdülőben volt tanuló, ott szeretett bele a szakmába, egy főző néninek köszönhetően. A Balatonparti munkák mellett műszaki manager szakon lediplomázott, de gyorsan rájött, hogy a vendéglátás jobban fekszik neki. Hosszú időt töltött Christophe Deparday séf mellett, alávetette magát minden őrületének, kiállta a kemény próbát, és magába szívta a francia konyha rejtelmeit. Majd nem kisebb konyhafőnök mellett dolgozott két évet, mint Pesti István, mondani sem kell, tőle is rengeteget lehet tanulni. Szerinte Pesti István az egyik legjobb, ha nem a legjobb a szakmában. Ha már ez felvetődött, nem tudtuk kikerülni a kérdést, hogy szerinte a csillagokat nézve mi a helyzet nálunk. Mindenki előtt le a kalappal, aki eljutott idáig, szerinte nem kell misztifikálni a dolgot. Egy csillag attól csillag, hogy mindenki önmagát adja! Minden a főzéssel kezdődik. Árpi ezután a pécsi Enoteca Bisztróban vezette a konyhát, majd a Zsidai group-ot erősítette, a 21-et vezette egy évig, Pierót két évig. Ezután következett a Speiz, ahol immáron két és fél éve séf, itt tudott igazán kiteljesedni, köszönhető annak, ami nagyon fontos egy konyhafőnök életében, hogy szinte szabad kezet kapott. A vezetése alatt mára elmondhatják, hogy az ebédnél és a vacsoránál is telt házzal mennek. A vendégek számottevő része külföldi, ez nem is meglepő, hiszen a vár turisztikai célpont, viszont a magyar vendégkör is bővülő tendenciát mutat. Igaz, a parkolási lehetőségek korlátozottak, viszont az étterem három órát úgymond le tud igazolni a hozzájuk betérő fogyasztóknak. Az étterem egy része egy éve kapott egy kis felújítást, modernebb köntösbe öltöztették, megtartva a régi stílust, viszont frappáns látványelemekkel ötvözve. Az étlap kialakításánál, illetve a koncepciónál egy közérthető ételsorból álló, Bistro jellegű vonalat képviselnek. Kellemes mértékű adagokkal dolgoznak, természetesen Árpi franciás megoldásaival. A tálalás, mivel ő a fine dinnig világából érkezett, szépen kivitelezett, szemet gyönyörködtető formában történik. Árpi azt vallja, hogy aki étteremben költi el az ebédet, vagy vacsorát, az először a szemével eszik, fontos része az étkezésen az esztétikai élmény, mely az összbenyomás rendkívül fontos részét képzi. Ezt mi is alá tudjuk támasztani, de látva Árpi tányérjait, nem kétséges, hogy lenyűgöző. Egy évben négy étlapváltást eszközölnek, figyelembe véve a szezonalitást. Természetesen a külföldi vendégek miatt tartani kell a „magyar virtust”. A gulyásleves, a bécsi szelet teljesen autentikusan készítve kerülnek az asztalra, a paprikás csirke, ami náluk nagy kedvenc, pedig rengeteg dicséretet kap. Négy desszerttel mennek, ezek is mind Árpi remekei, közülük a közönség nagy kedvence, a popcornkrémes, amit módunkban állt nekünk is megkóstolni, tényleg fantasztikusan sikerült. Az étterem „à la carte” 70 főre képes, ami azért nem kis feladat a konyhán. Ezt nem is lehet egy jól megszervezett, összeszokott gárda nélkül kivitelezni. Árpi nagyon fontosnak tartja a kollegáit, évek óta dolgozik velük, és nagyon ütőképes csapatnak vallja magukat. Előételnek libamáj terrine és marinált lazac incselkedett velünk, tetszetős tálalása magáért beszélt. Találkozhattunk egy kakas consomméval, ami simulékonyan kedveskedett ízlelőbimbóinknak, és egy ízlésesen szervírozott csicsóka krémlevessel. Mindenképp beszélni kell a zászlós hajóról, a paprikás csirkéről, készítése a paprikás alappal kezdődik, ezt főzik fél napig, míg elég reduktív nem lesz, majd ezután megy hozzá a tejföl, a vaj, kicsit franciásan és szifonból érkezik a végeredmény. Az íze tényleg zseniális, kicsit intenzívebb, mint a sima paprikás csirkének, a habtól viszont kellemesen lágy. A másik főétel a kacsacomb, szalonnás kelkáposztával, amihez nagyon jól ment a hozzá ágyazott citrusos zellerpüré, pompás összhatást nyújtott. Árpi desszertjeiről pedig tényleg csak jókat lehet mondani, bár elfogult vagyok a tányérdesszertekkel kapcsolatosan, de nem véletlen, hogy van, aki kifejezetten ezeket keresi náluk. A popcorn krémes és a csokoládés variáció nem csak szépek voltak, hanem nagyon finomak is. Azt mondhatjuk, nem csak egy remek séfet látogathattunk meg, aki magas nívójú konyhát visz, hanem egy kifogástalan éttermet ismerhettünk meg bennük.