Séfes tetkók, tetkós séfek sorozatunkban a következő nem más, mint az a séf, aki a tetoválásoknak sokat köszönhet, sőt, fémjelzi őt. Karrierjének mondhatjuk mérföldköve lett az, mikor hosszas gondolkodás után rászánta magát. Szerintem már sokan mondják is magukban, kiről is beszélek… igen Serényi Zsolt, a A Tetovált Séfrõl.
-Hogyan jött ez neked, és milyen indíttatásból? - Én 38 évig gondolkodtam rajta, tulajdonképpen régóta szerettem volna. Mindig is tetszettek a rockzenészek, akik állnak fenn a színpadon, tele vannak varrva és nagyon lazák. Mivel rendszeres látogatója voltam, vagyok még most is, ha időm engedi, a koncerteknek, ez folyamatosan bennem volt. Sőt, a Bp BARbq ötlete is egy ilyen buli alkalmával született Urbán Rolanddal. Nem beszélve arról, hogy ő is ki van dekorálva szépen -Mi volt az első? Kb 6-7 évvel ezelőtt a jobb karom volt, négyféle mintát akartam, amiből kettő valósult meg, mert a tetoválóm szerencsére lebeszélt. Szóval, ami lett az alkaromon ; rengeteg színes 4-es, mivel a szerencseszámom a négy, és felül rengeteg csillag. Nagyon színeset szerettem volna és az is lett. - Ezek szerint már az első is átgondolt volt nálad. Sokan az elsőnél csak felrakatnak valamit, hogy legyen. – Persze, mint mondtam, elég sokat gondolkodtam rajta, és egyik tetoválásom sem hóbortból van, hanem tudatos önkifejezés.
-Hogyan viselted, milyen érzés volt?- Igen könnyű rákattanni, még azoknak is, akiknek fáj. Nálam az a fura, hogy az első egyáltalán nem fájt. Ez olyan, mint egy pohár, ahogy egyre jobban tele van, úgy egyre nehezebben viseltem én is. Persze testrészenként változik. Például a kar, a váll, azok nem annyira érzékenyek, de vannak helyek, ahol fel kell kötni a gatyát. Szerintem ez mindenkinél más… Ki kell próbálni és majd rájössz…-Mennyire akarod telerakni magad?- Ezen nem gondolkodtam. Igazából nálam ez folyamatában volt. Nem összefüggőek a tetoválásaim, úgy van megcsinálva, hogy azért összeérjen, egységet alkosson, de jól nézzen ki. Mindegyiknek saját története van, valamilyen témát dolgoz fel.-Van rajtad szakácsos, vendéglátós téma?– Persze, a bal kezemen, ott a szakma képviselteti magát, étel alapanyagok, mindenféle formában, hús, hal, zöldségek, gyümölcsök. A lábamon egy hatalmas marha bontási rajz, a térd fölött-től kezdődik, egészen a lábfejig nyúlik el.-Melyiket szereted jobban, a színeseket, vagy a sima feketét?- Alapvetően a színest.- És az összes közül van kedvenced?- Ez olyan dolog, mintha megkérdeznéd, melyik gyerekemet szeretem jobban. Mindegyiket! Persze mindig a legfrissebb áll közelebb a szívemhez. De az első talán a legmeghatározóbb, hiszen azzal indult az egész.-A környezeted mit szólt hozzá, amikor elkezdted, és mit szól most?- Igazából senki nem nyilatkozott negatívan. Aki próbált volna, az is úriemberként viselkedett. De mostanra ez már teljesen elfogadott, nem kirívó, ha valakin tetoválás van, szinte már észre sem veszik.
-A feleséged mit szólt hozzá?- Ő elég könnyen elfogadta, mert neki is legalább annyi tetoválása van, mint nekem, és előbb is kezdte. Sőt, majdnem mindet ő készítette. Talán egy van, amit nem ő csinált.- Nem mondod? Így már mindent értek, Zsolti!Igen, mondhatom azt is, hogy a kapcsolatomat a tetoválásoknak köszönhetem. Persze ez hosszú folyamat volt. Rengeteg időt töltöttem nála, itt van a szalonja nem messze az étteremtől, a Black Moon Tattoo és sokat beszélgettünk, mindig nagy izgalommal vártam, hogy mehessek hozzá. Üzleti kapcsolatnak indult, aztán szépen átalakult. - A tetoválás amúgy is bizalmi dolog, akkor ez nálad nem volt kérdés. - Természetesen. Bármit rábíznék. De sokan járnak hozzá a szakmából, szakácsok, felszolgálók. Sőt, sokszor kitalálok eszement dolgokat, ő fog vissza és leállít. Egy jó tetováló művész ezt csinálja, hiszen nem kis felelősség van a kezében. -Mit mondanál az embereknek a tetkókról? - Nálam, ez most furán fog hangzani, ez spirituális dolog. Addig nem szabad semmit varratni, amíg nem vagy 100%-osan biztos benne. De ha eljön az a pont, hogy nem tudsz nélküle élni, meg kell csináltatni!
