Mondj IGEN-t a pizzára! Belváros, borult idő, igen, pizza. Délután napsütés, igen, pizza. Este 11 óra buliban, vagy utána igen, pizza. Tulajdonképpen déltől hajnali kettőig pizzázhatunk náluk, azért ez nem rossz! Az ötlet öt évvel ezelőtt született, Nóri, az egyik tulajdonos fejében, mikor a várost járva pizzákat kóstolt. Azt mondta magában, hogy ok,van mindenhol 200 ft-os pizzaszelet, de hol van egy igazán jó, minőségi pizza a városban? Nosza, ez az, amit meg kell csinálni! Persze ez nem volt olyan egyszerű. Kimentek Nápolyba megtanulni, mi fán terem az ottani pizza és mi az, ami megkülönbözteti másoktól. - Miben rejlik a nápolyi pizza magas minősége? - Ez azért érdekes, mert igazából azt kell mondanom, hogy az egyszerűsége a titka. Sokkal letisztultabb, alapanyag használatában, tehát fele annyi dolog van benne, mint bármelyik másikban, viszont azok az alapanyagok minőségiek.

Nincsenek agyonfűszerezve, a paradicsomszószban csak és kizárólag paradicsom van, a tésztában sincs semmi extra, csak liszt, só, élesztő és víz. Azt mondanám, hogy nincs túlcsicsázva, egyszerű mozzarella van rajta, friss bazsalikom és olívaolaj. - Ha ennyire egyszerű, mégis, mi a titok? - A technológia nagyon fontos az alapanyagok mellett. Ezek lassabb kelesztésű tészták, legalább egynaposak, és ami rendkívül fontos, az a kemence. Speciális az egész, ezt kintről hoztuk, itthon nem is tudták volna elkészíteni. Kézzel készített kemence, az ottani alapanyagokból. Kizárólag fatüzelésű és vicces, mert soha nem hűl ki. Reggelre körülbelül 250 fokos, onnan melegítjük fel 450 fokra, ami azt jelenti, hogy 60 másodperc alatt sül meg egy pizza.

Amikor a pizza bekerül, három féle hőhatás éri, az első a kőtől, amire fekteteik, a második a benne keringő hő, és a harmadik a tűz közvetlen hõhatása, ami tulajdonképpen a tetejét süti meg. Emiatt ne egy ropogós, száraz pizzát képzeljetek el, a közepe nagyon vékony, (ennek is előírásai vannak, hol mekkora lehet), és van egy levegős, kicsit felfújódott széle, mivel ott kicsit vastagabbra kell hagyni a tésztát. Azt is lehet látni a pizzáinkon, hogy a sajt nem sötétbarnára sül, hanem a puha, vékony belső részen szépen, egyenletesen ráolvad. - Ezek szerint, ha jól gondolom, szigorúan be kell tartani a nápolyi pizza készítésének feltételeit. - Igen, teljesen egyszerű, viszont csak az előírt módon kapható az a minőség, amit elvárunk. Például csak olasz lisztet használunk, ezeknek megvannak a megfelelő adatai természetesen és másból nem is tudnánk jó tésztát készíteni. Mondjuk az az érdekes, hogy az olasz malmok magyar búzát IS használnak, ott megőrlik, mi meg visszahozzuk.

Ez nagy szívfájdalmunk, de sajnos ez van. 250g-os bucikkal dolgozunk. Most szinte minden alapanyagunk dél-Olaszországból jön, talán a friss zöldségeket szerezzük be néha itthon. - Az olasz vendégek szeretik a pizzátokat? Persze! De ez is változó. Milyen a jó húsleves? Vagy milyen a jó halászlé? Ki mit szeret. A milánóiak például teljesen máshogy csinálják a pizzát, nekik az a jó, a nápolyiak meg ezt szeretik. - Milyen fajtákat készítetek? - Havonta cserélődik az étlap, mindig van három szezonális pizza, próbálunk egy nagyon kényes egyensúlyt tartani a szezonális feltétek a kicsit extrább megoldások és a vásárlói igények között.

Szalámisnak és sonkásnak folyamatosan kell lennie. Amit nagyon szerettek,az a sütőtökös krémmel készített. Próbáltunk persze első hallásra furcsa dolgokat is, a diókrémes pizzát, de amit például Nápolyban nagyon vittek, a sültkrumplis, virslis pizzát, már nem próbáltuk ki. És nem is fogjuk :))) - Mi az, amit nagyon szeretnek nálatok? - A sültkrumplis pizzánkat. Végtelenül egyszerű, de nagyon finom. Csak olívaolaj van rajta, a nagyon vékony szeletekre vágott krumpli szépen rásül, sózzuk és rozmaringgal feldobjuk. Nagyon kellemes, könnyű pizzát kapunk. - Hogy lett a név az IGEN? - Egy átbulizott este után, vagy közben született, kitaláltuk, hogy ez milyen vicces lesz, és még másnap is így gondoltuk, aztán ez is maradt. - Igen? - IGEN!