Ha szereti valaki a jó szendvicset, ne hagyja ki a Hamvich-et!
Sokan tudjátok már, hogy a Hercegprímás utcában sétálgatva megannyi gasztronómiai élménybe futhatunk bele. Éttermek, cukrászdák, street food helyek mind felsorakoznak ebben a szférában, és itt találhatjuk meg a Hamvich laza stílusú ételbárját is.
Reggeliző helynek indult, de gyorsan rájöttek: sokkal többet ki tudnak hozni magukból. Alapvetően a spanyol sonkákat szerették volna bemutatni a nagyérdeműnek, idővel viszont - eme koncepcióra építve - elindultak saját útjukon.

Az üzletbe lépve szembeötlő a logó, a sonkaformát mintázó díszítő elem, illetve az egyszerű desing. Ez mind azt tudatja velünk: jó helyen járunk. A kiszolgáló pult egyből szembe köszön velünk, melynek hűtő részében sorakoznak mindazok a már ránézésre is ínycsiklandozó sonkák, sajtok, feltétek, amikből szendvicseink készülhetnek. Ez már magában roppant bizalomgerjesztő.

Az alapanyagokat mind Spanyolországból hozzák. Prémium minőségű iberico sonkák és chorizo kolbászok ínycsiklandozóan kelletik magukat a pultban. Háromfajta sajttal dolgoznak: spanyol juhsajttal, annak rozmaringos változatával, és spanyol kecskesajttal. A feltétek és kenegetők nagy választékából mi magunk határozhatunk az épp aktuális igényünk szerint, és akár olívabogyót és tonhalat is kérhetünk hozzá.

Náluk nincs kész szendvics! Mindent a vendég igénye, választása alapján, ott frissiben készítenek el, és tálalnak. Randé Dániel - a hely tulajdonosa – azt a gondolatot lovagolta meg, hogy mindenkinek a saját szendvicse a legjobb. Ebből adódott a szlogen is: Összerakhatod Budapest legjobb szendvicsét!
A külföldi vendégek nagy örömmel fogadták ezt a megoldást, és mint a gyerekek, akik új játékot kapnak, válogatták össze harapnivalójukat. A magyar közönség eleinte valahogy kevéssé használta ki ezt az amúgy remek lehetőséget. Manapság főleg a környéken lévő irodaházakra alapoznak, nagy százalékban a magyar vendégek, illetve törzsvendégek felé billen a mérleg nyelve. Reggelizhetünk amiben, bármely szendvicshez vagy toast mellé a kávé 150 forint!

990 forintér menüzhetünk, amiben toast, illetve egy leves van. Az ebédre is ráerősítettek: a szendvicsek mellé mindig kapható egy-egy leves, teljessé téve a főétkezésre betérő vendégek számára kínálatukat. Alapvetően a szendviccsel is jól lehet lakni - ezt tapasztaltuk mi is -, és 700-1300 forintig hozzá is juthatunk. Minden szendvicsük saját fejlesztés, igyekeznek a szezonalitás mezsgyéjén haladva változtatni. Nagy sláger volt náluk a házi tökkrémes szendvics, illetve az avokádós feltéttel megspékelt változat.

A Hamvich zseniális ötvözése a street foodnak és a reggeliző helynek: olyan kínálattal, ami a variálhatóság szépségén alapulva, mindig megújuló és megújítható érdekes választékkal rukkol elő a környék éhes közönsége számára.

AirChef

Cím: 1051 Budapest Hercegprímás utca 19. 

Fotók: Hamvich 

Hoppácska? De miéééért? Erre kerestük a választ, és szerencsésen meg is találtuk: a street food világának egy zseniális abszolválására leltünk bennünk. A KÜRTŐSKALÁCS kicsit megkopott, fesztiválokra és utcai kitelepülésekre kárhoztatott, de mindannyiunk által szívesen majszolt mivoltát teljesen átvarázsolták! Nagy szükség volt már ilyen kezdeményezésre, ami a tradíciókon nyugvó kürtőst merőben más köntösbe bújtatva mutatja meg. Van új a nap alatt, köszönjük szépen!
Elsétálva a Ráday utca 33. szám alatt megbúvó üzlethelyiségükig, számos étterem, kávézó és bár kecsegtet gasztrós élményekkel; viszont mi nagy izgalommal vártuk, hogy végre megtudjuk, mi rejlik a Hoppácska cégtáblája alatt. 

Két elszánt barát, Hopp Zsolt (így már a név is érthető) és Nagy Sebestyén agyából pattant ki az ötlet, azonban úgy gondolták, hogy a 123. kürtőskalácsost mégsem kéne megnyitni. Elsőnek azt találták ki, mi lenne, ha - elrugaszkodva a megszokottól - az édes kürtőst sós verzióban készítenék el, és ezt még megtöltenék ezzel-azzal. Gyerekkorukból - szerintem sokan közülünk is - emlékeztek még azokra a sajtos rolókra, amiket alig vártak, hogy felfalhassanak (Mézes Mackó fajta, hmmm), és a mai napig kevés helyen lehet igazán jót kapni. Ilyet szerettek volna valahogy készíteni, amit otthon, „sufnituning-ban” kezdtek megvalósítani. Különböző sajtok felolvasztásával elkészítették a saját krémjüket, majd beletöltötték egy sós kürtősbe. Ez volt az első. Miután a család a csodájára járt, már tudták, jó úton haladnak. 

Azóta már természetesen teljesen más, hiszen - hosszas kísérletek után - saját receptúrát alkottak a tésztára is. Immáron saját kürtőskalácsuk van, ami a tölthetőség szempontjából masszív, ropogós, és természetesen finom. Alapelv náluk, hogy kerülik a mesterséges anyagok használatát: se a tésztáikba, se a töltelékeikbe, se pedig sós ételeikbe nem tesznek ilyet. A nyitás óta eltelt fél év alatt természetesen több verziót is készítettek már, és elérték, hogy aki egyszer megízleli isteni kalácsaikat, az bizony kétséget kizáróan vissza is tér hozzájuk. A szűkebb lokációból már napi szinten visszatérő vendégeik vannak; sőt, már többen úgy érkeznek hozzájuk, hogy a töltött kürtőskalácsaikból egy egész családnak való vacsorát haza is visznek. 

Zsoltnak és Sebestyénnek a Hoppácska a gyereke: nem kétséges, hogy szívvel-lélekkel végzik a dolgukat. Üzletükbe kedvességgel megfűszerezett hangulatot teremtettek: mindenkivel beszélgetnek, egy-egy jó szó, viccelődés mellett, nagyon jó minőségű kiszolgálással fogadják a vásárlókat. Egyszerűen jól érzi magát az ember náluk. Nekik számít a vendég véleménye, sőt építenek is arra, ezért a választékot úgy alakítják, ahogy a visszajelzések alapján látják. Erre példa az édes kürtőskalácsuk egyike, a fehér csokis. Szerintünk is ellenállhatatlan édességük, ami igazából nem Sebestyén kedvence, de akkora sikere van, hogy szerinte soha nem kerül le az étlapról. De kapható volt karamellizált körtés krém is, ami csak azért távozott a kínálatból, mert fontos nekik a minőség, és már nem lehetett jó alapanyagot beszerezni belőle. A levendula krémes variánssal a hölgyeknek kedveznek, de a pezsgőkrémes-epres kaláccsal is óriásit alkottak. A sós vonalon is kecsegtető kínálatuk, ami belőlünk is törzsvendéget fog csinálni. A magyaros, az olaszos, a csípős és a füstölt lehetőségek közül alig bírtunk választani.

A mi választottunk egy cheddar sajtos, full extrás verzió volt; illetve egy pulykás csoda: korianderes házi majonézzel, fűszeres zöldséges pulykamellel, karamellizált almával spékelve és az alján egy kis fehér borral, fahéjjal. Az olaszos verzió kicsit furán hangzik kürtőskalácsban, de csak ajánlani tudjuk: marhahússal, zöldséges paradicsomszósszal, kakukkfüves kézműves sajttal, friss bazsalikommal. 
Mit mondhatunk még ezek után? Nem szükséges semmit, hiszen egy dologgal lehet csak megértetni elragadtatásunkat: el kell

AirChef

Cím: 1092 Budapest Ráday utca 33. 

Fotók: Hoopácska 

Cukorfüggőség? Ez is elmúlik....

Igen, igen, már elcsépelt téma, de azt hiszem, hogy amíg ennyi elhízott/beteg ember van, addig van aktualitása, és sosem lehet róla eleget beszélni...A fogyókúrák, diéták, az életmódváltás talán egyik legnehezebb pontja a cukor elhagyása, és a legtöbb esetben hosszú évek óta tartó cukorfüggőségről való leszokás. Azt gondolom, hogy a cukor az egyik legveszélyesebb dolog az egészségünk, táplálkozásunk szempontjából. Egy magyar ember átlagosan körülbelül 40 kiló cukrot fogyaszt évente(!!!), ami borzasztóan magas szám.

Mikor megeszünk egy szelet süteményt, vagy megiszunk egy pohár cukros üdítőt, bele sem gondolunk, hogy eközben milyen folyamatok indulnak el a szervezetünkben...

A cukor nagyon gyorsan megemeli a vércukorszintünket. A magas vércukorszint hatására a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulint juttat a vérbe, hogy gyorsan csökkentse a vércukorszintet. Viszont ezután a normálisnál alacsonyabbra esik vissza a vércukorszintünk, így pedig sóvárgás, éhségérzet jön létre. Ez az oka annak, hogy egy étkezés után már 1-2 órával valami nasit kívánunk, ekkor bekapunk valami édességet, kekszet, csokit, és a folyamat kezdődik előlröl. Vagyis minél több cukrot eszünk, annál többet fogunk kívánni, az egészségügyi gondok és a hízás pedig elkerülhetetlenek.

A jó hír az, hogy magáról az édes ízről nem kell lemondanunk, hiszen ma már több fajta természetes édesítőszert is kaphatunk, amikkel valójában bármi ízesíthető, amit előtte cukorral készítettünk el. A mesterséges édesítőkkel szemben, ezek az anyagok nincsenek káros hatással a szervezetünkre. Első sorban a steviara és az eritritre gondolok, melyek teljesen kalóriamentesek, és nem emelik meg a vércukorszintünket sem, vagyis bátran fogyaszthatjuk őket.

Számomra a legnagyobb áttörés az volt, amikor elkezdtem különböző süteményeket, kekszeket sütni ezekkel az alapanyagokkal, így az édesség utáni vágyamat könnyebben tudtam csillapítani. Ha valakinek erre nincsen ideje, akkor sincsen baj, ugyanis ma már igen sok helyen kaphatóak olyan kész sütemények vagy akár csokoládék, amik ezekkel az édesítőszerekkel készültek. Vagyis az élvezetekről senkinek sem kell lemondani, csupán picit több energiát kell arra szánni, hogy pontosan mit is vásárolunk vagy készítünk el otthon.

Az átállás nem könnyű, főleg az első időszakban érezhetünk erőteljes sóvárgást a cukros ételek, italok után, de ez a vágy szépen lassan csillapodni fog, és ha közben pedig megtapasztaljuk, hogy milyen finomságok készülhetnek akár természetes édesítőszerekkel is, vagy például banánnan édesítve, akkor biztosan könnyebben szeretjük meg az új életmódunkat. Egy idő után pedig már minden automatikus lesz, és nem érezzük azt, hogy óriási energiabefektetésről lenne szó, hiszen ha például otthon kizárólag egészséges alapanyagokat tartunk, akkor már alapból kiküszöböltünk egy nagyobb „veszélyforrást”. Vagyis első lépésként mindenképpen cseréljük le szépen a spájzunk tartalmát, és hagyjunk magunk mögött mindent, ami esetleg kísértésbe hozhat.

Olyan így is lesz bőven. 

Virágh Barbara