Az ázsiai tematikájú éttermek virágkorát éljük, sok fúziós jellegű konyha követi ezt a vonalat. Egy időben, és még talán a mai napig is a pho leves vitte a pálmát, viszont testvére, a ramen kevesebb publicitást kapott. Ezért muszáj volt ellátogatnunk a Ramenka-ba!
Furcsa mód egy kínai srác indította 2014-ben, aki szerelmes lett az alapvetően japán ramen tésztalevesbe. Persze itt is vannak átfedések, hiszen Kínában is népszerű ez a leves. Mostanra viszont egy elég jó kis csavar került a tulajdonosi háttérbe: a pillanatnyi tulajdonosok,
Márton Szandi és családja valójában a hely törzsvendégei voltak. Igaz, a hely a barátjuké volt, de annak rendje és módja szerint rendszeresen látogatták az éttermet, kedvenc eledelüknek, a ramen-nek áldozni idejüket és gyomrukat. Végül átvették az éttermet: a szenvedély és az alapkoncepció megmaradt - és ezt szerintünk is jól tették.
Kicsit álljunk meg, és rakjuk rendbe: mi a különbség a pho és a ramen között? Leginkább az alaplében van eltérés, illetve a tésztában, amit kínai típusú búzalisztből állítanak elő. Maga az a megoldás például, hogy a zöldséget nem főzi az ember, hanem süti, teljesen más ízvilágot okoz. A pho leves egy natúrabb ízvilág; és tulajdonképpen a ramen-be azt lehet tenni, amit épp kívánunk.
A Ramenka-ban a tradíciókkal egybecsengő egyszerűség, ami zseniális. Kicsit japánban érezhetjük magunkat: a bútorzat fa elemei, a hosszú asztal, ahova egymás mellé ülhetünk - akár a barátainkkal, akár idegenekkel - és együtt szürcsölhetünk. És ez a lényeg! Semmi csicsa, semmi tolakodó dísz, talán már túl egyszerű is. Persze, ízlések és pofonok - viszont az étterem egyértelműen azt tükrözi, hogy itt valami mást kaphatunk, valami igazit. Talán ők az egyetlen olyan hely a városban, ahol teljes mértékig minden a ramen-ről és annak körítéséről szól.
Persze az egész körítés nem lenne jó, ha az étel vacak lenne,… De nem! Mert isteni finom! Mi az alap ramen-nel barátkoztunk, ami sertéscsászárból készül – finom, omlós, intenzív harmóniában volt részünk. Náluk nagyon fontos az elkészítésénél, hogy minden alapanyag külön készül, és csak a végén teszik egybe a levessel: ennek köszönhető az a változatos kínálat és variálhatóság, ami jellemzi őket. Hozzá még eszegettünk, egy kis gyoza-t (kínai töltött tészta).
Ez tulajdonképpen egy tészta tasak, amit jól megtömnek hússal, vagy zöldséggel, ami kifejezetten jól ment a levesünkhöz. Találkoztunk még japán retekkel és salátával. Aztán megleptek minket egy kis kimchi-vel (koreai csípős káposzta), aminek szintén rengeteg fajtája ismert - azoknak ajánljuk, akik odavannak, ha kicsit kicsíphetik magukat.
Az étkészletek szépek, evőpálcika minden mennyiségben, és a tenyérnyi méretű leveseskanál minket is óriási szürcsölésre buzdított.
Az ételválasztékuk mellett megízlelhetünk japán söröket is. Az édességválasztékukat újra fogják álmodni, hiszen a japánok desszertben nem túl erősek - de biztosan remek édes gőzgombócokkal fognak előrukkolni.
Azon kívül, hogy mi is jól éreztük magunkat és igazán japános ramen-es hangulatba kerültünk, észre kellet vennünk, hogy a vendégkör 40-50%-a külföldi volt, pláne hogy ázsiai.
Szerintünk ennél jobb reklám nem kell egy autentikus étteremnek, hogy hozzájuk járnak azok, akik hazai ízekre vágynak. Mi nem vagyunk ramen-ősek de próbáljátok ki őket!
AirChef
Cím: 1075. Budapest Kazinczy u. 9.
Fotók: Puskás Nóri és Czabán Máté